Ez a hét sem maradhat el Gyurcsány poszt nélkül. Feri "A boldogság küzdelem" című bejegyzésében ezúttal is a "Rózsadombról prédikáló gazdag üzletember" benyomását kelti, aki kurvára tudja a frankót "odafent":

"...vajon átfordítható ez a megfontolás (boldogság=küzdelem) a közügyekre is? Lehet tartósan boldog egy nemzet, vagy annak tagjai, ha úgy gondolják, hogy elégedettségük, boldogságuk forrása valamilyen külső tényező? Megkaphatja-e egy ország felülről a boldogságot? Vagy a nemzeti közösségre is ugyanaz igaz, mint egyes tagjaira, miszerint a boldogság forrása a saját erőfeszítés? Nem fenyeget-e bennünket együttesen is ugyanaz a csapda, mint valamennyiünket külön-külön, hogy tudniillik jobban szeretünk ötöst nyerni a lottón, szívesebben ülünk le a tv elé várni a csodát, mint azt keresni, kutatni magunkban, hogy mi mit tehetünk saját és nemzetünk boldogsága érdekében.

Bármilyen paradoxnak is tűnik, úgy látom, hogy a boldogság küzdelem.

Na de mit tegyenek azok, akiknek nincs ereje, kedve küzdeni?

És mi van, ha ők vannak többen?

Mondanom sem kell, ismét könnyekig hatódtam drága jó (ex)miniszterelnökünk bölcs szavain.

A boldogság bizony küzdelem. De engedd meg bölcs Ferenc, hogy felhomályosítsalak:

Nekem és rajtam kívül jó néhány millió embernek kurvára elege van az állandó küzdelemből. Hogy miután befizetjük a nem kevés adót, járulékot, az ország már 8. éve egy helyben áll  előremenetben egy lejtőn lefelé gyorsul. Az életszínvonal legjobb esetben is stagnál (ejj de kurva pozitív voltam), kivéve egy bizonyos réteget, akik viszont gazdagodnak. Tudod sokan úgy vagyunk ezzel, hogy nem a boldogságért, hanem a számlák befizetéséért küzdünk. Fogalmad sincs milyen ez... Télen az a legnagyobb problémád, hogy "Salzburg felett időnként inkább tavaszra hasonlított az idő, mint igazi alpesi télre" sokaknak meg az, hogy jó, ha kicsit tavaszi az idő, addig sem kell annyit fűteni. Feri, Feri más dimenzióban élsz.

"És mi van, ha ők vannak többen?"

Lassan ez már nem is kérdés...